Párkapcsolatban élsz (akár élettárs, akár házasság, akár együtt járás) és mégis félrelépnél, vagy épp már meg is történt az esemény!? Sőt, akár rendszeres dologgá is elfajult már a dolog (akár ugyanazzal az egyénnel, vagy akár több alkalommal/emberrel is megtörtént)? Vajon mi lehet ennek a hátterében, hogy kell egy kis izgalom az életedbe? Saját példámból mesélem el a lehetőségeket!

Tavaly (2016) telén úgy éreztem, hogy a hullámvölgy mélypontjára jutott a több éves élettársi kapcsolatom (R-rel). Rengeteget veszekedtünk, és általában már minden dologból pattanásig feszült a vitatéma, és persze biztosra vehettem, hogy minden napra jutott egy veszekedés (nem bírtunk semmiben sem megegyezni, hangoskodás, és ordítozás lett a vége a vitának, majd csendes nem beszélésbe torkollot az egész). A legtöbb vitatéma a következőkből alakult ki: alkohol és kimaradozás (párom sokat ivott, kocsmázott és haverokkal lógott), pénztelenség (páromnak hol volt munkája és hol nem - szinte csak az én fizetésemből éltünk), lombik-program (természetes úton nem jön a baba, és ez a sikertelen lombik-program is rátett egy lapáttal), allig találkoztunk (3 műszakban melóztam nővérként, ő sokat ivott és kimaradozott), nem segített itthon sokat eleinte (ha valamit nem csináltam meg észrevette, ha megcsináltam akkor nem tűnt fel neki), nem jutott időnk egymásra (nem volt nagyon szex, érintkezés, babusgatás, gyengédség). A szerelem megvolt, ami összekötött bennünket. Erős köteléknek éreztem, mert eszünkbe se jutott, hogy szét kéne mennünk, és külön kéne folytatnunk. Szóva mélypontra jutottunk, és ezen nincs mit szépíteni.

Még tavaly (2016) tavaszán munkahelyemen, egy idős nénihez bejárt egy fiatal férfi (B), mert látogatta őt. Nem rokonok, de mégis bejárt hozzá szórakoztatni (óvónő és ovis kapcsolatban voltak, még fiatalkoruk óta). Annak ellenére, hogy mogorvának és megközelíthetetlennek tűnt, valahogy mégis vonzott a férfi. Talán épp ezért, mert oyan mogorva volt. Küsőleg nagydarab, magas, amolyan védelmező típusnak tűnt. És megkívántam a társaságát. Azt éreztem, hogy ő kell nekem. Nem szerettem volna lecserélni a páromat, csak az izgalom kellett, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból. Az otthoni körülmények rásegítettek erre a helyzetre, és láss csodát, telefonszámot cseréltünk. Többször jött az öreglányhoz látogatni, főleg akkor, mikor én votam műszakban. Sok SMS-t váltottunk, és néha délutános műszakom után beszélgettünk  az élet dolgairól a városban egy eldugott játszótéren (kb. 1 órát). Ekkor már felmerült a dolog, hogy taálkozunk a lakásán is valamikor (ő egyedüáló agglegény lévén szerette vona, ha egy éjszakai műszakot nála töltök valamikor, és szabadabban beszégethetnénk bújkálás nélkül), de még nem álltam készen erre. Halogattam a dolgot, hisz nem akartam megcsalni a páromat (szexre gondolok, mert ez sült volna ki a dologból). Otthon a helyzet változatlanul rossz volt, míg egyszer betelt a pohár.... és beírtam magamnak egy éjszakás műszakot, amikor is dolgozni nem kellett mennem, de fel tudtam menni a férfihoz.

Az első éjszaka történései, érdekes élményekkel és érzelmekkel gazdagították az életemet. A lakás az a típikus agglegény lakás (kissé fiús berendezési tárgyak, kicsit rendetlenség, és éttermek szórólapjai ahonnan ételt rendelt rendszeressen). Kissé lelkiismeretfurdalásom volt, hogy párom otthon aludt alkoholmámoroban kiütve, én meg egy férfi lakásán ücsörgtem egy kanapén, és szólt a TV. Sokat beszélgettünk, és sok mindent kaptam tőle (ölelés, csókok, simogatás, maszírozás, előjáték, szex nem volt mert a férfiassága rettentően kicsi és bevallom nem tudtam igazén mit kezdeni vele - és ezt ő is sejtette, így nem erőltette a szex dolgot, de annyit simogattuk egymást hogy az orgazmus azért mindkét félről megtörtént). Egymás karjaiban aludtunk el. Reggel megbeszéltük, hogy minden hónapban beiktatunk legalább 1-2 ilyen napot (ahogy a beosztásom engedi), és majd alakul a dolog valamilyen írányban (vagy együtt maradunk és szakítok a párommal, vagy a párommal maradok).

A havi egy-két éjszakai találka ezután is megmaradt vele (B) (szex nélküli extrákkal - beszélgetés, romantika, masszírozás), amolyan barátság extrákkal kapcsolat alakult ki belőle. És egyre kevesebb alkalomma talákozunk már. Kevesebb az SMS váltás is, és a munka utáni csevejek már etűntek. Úgy érzem szép lassan elkopik majd ez az extra kapcsolat, amiről persze párom (R) nem tud, mert az biztos szakításhoz vezetne, de én vele akarok maradni. A párommal (R) javult itthon a kapcsolatunk, jobban szeretjük egymást mint valaha, a veszekedések etűntek, összedolgozunk, mindketten dolgozunk, bár a romantikán és a lombikprogramon van még mit dolgozni. De szívesen dolgozom rajta a párommal együtt, bár ezt a megcsalást soha nem fogom elmondani neki.

Akárhogy is szeretném szépíteni a dolgot, de igen, megcsaltam a párom. A háttérben a problámák adódtak amik huzamos ideig fentálltak nálunk. Lehet egyszerűbb lett volna a megbeszélés, a szakítás vagy egyéb megoldás, de a probléma már majdnem teljes egészében megoldódott. Ezt a döntést hoztam akkor, ezzel kel élni. Nem bántam meg a cselekedetet, mert dönthettem volna máshogy is akkor és most is. Meg is lehet kövezni érte, de az vesse rám az első követ, aki ilyet még nem tett. A cipőmbe meg úgyse lép senki, hogy helyettem élje az életem, és nem is akarom. Az én életem, nekem kell élni.